Mozgásfejlődés és alvás

A szülők életében kevés olyan szívmelengető pillanat van, mint amikor a baba először átfordul, először kúszik célirányosan a kedvenc játéka felé, vagy először húzza fel magát büszkén a kiságy rácsába kapaszkodva. Ezek a mérföldkövek a fejlődés megkérdőjelezhetetlen jelei, a kisbaba szabadságának első lépcsőfokai.

Ezzel az örömmel együtt azonban sok édesanyában és édesapában természetes módon fogalmazódik meg egyfajta óvatos kíváncsiság vagy aggodalom: „Vajon miként alakulnak majd ezek után az éjszakáink, és hogyan tudunk továbbra is vigyázni a nyugodt pihenésünkre?”

Sokan azt hiszik, hogy ha a baba mozogni tanul, akkor búcsút mondhatunk a nyugodt éjszakáknak. De tényleg törvényszerű, hogy a fejlődés miatt be kell áldoznunk a pihenésünket? Szerintem dehogy! Persze, az új mozgásformák bezavarhatnak kicsit, de ha van egy jó rendszeretek és tudatosan odafigyeltek pár dologra, az éjszakáitok akkor is békések maradhatnak, amikor nagyokat ugrik a fejlődésben.

Mi történik a baba fejecskéjében mozgásfejlődés idején?

Ahhoz, hogy segíteni tudjunk a picinek, meg kell értenünk a folyamat hátterét. Amikor egy kisbaba egy új mozgásformát tanul – legyen az a forgás, a mászás vagy a felállás –, az agya elképesztő sebességgel dolgozik. Ez az új készség dominálja a gondolatait és az idegrendszerét.

A babák egy erős kényszert éreznek a gyakorlásra. Ez a kényszer pedig nem áll le akkor sem, amikor lemegy a nap. Az alvás során az agy feldolgozza a napközben tanultakat, és az idegpályák begyakorolják a mozdulatokat. Ezért látjuk sokszor, hogy a baba álmában is rugózik, mászópozícióba vágja magát, vagy éppen álmában pörög-forog, mint egy kis búgócsiga. Amikor pedig egy ilyen mozdulat miatt véletlenül felébred, gyakran megijed vagy frusztrálttá válik, mert még nem tudja, hogyan kerüljön vissza a kényelmes alvópozícióba.

Mikor mire számíthatunk? – A mozgásfejlődés nagy mérföldkövei

Bár minden kisbaba a saját tempójában fejlődik, és nem érdemes stopperórával figyelni a mozdulatokat, főleg nem összehasonlítani más babával - létezik egy természetes sorrend, amelyen a legtöbb gyermek végighalad. Ha tudjuk, mi következik, könnyebben felkészülhetünk az éjszakai „gyakorlatozásokra” is.

Nézzük az általános menetrendet:

• 0–3 hónapos kor: A baba elkezdi emelgetni a fejét, majd alkartámaszba tolja magát hason fekve. Ez az alapja minden későbbi mozgásnak.

  
  

• 4–6 hónapos kor: Megjelenik az átfordulás. Először általában hasról hátra, majd nem sokkal később hátról hasra is. Ez az az időszak, amikor az éjszakai „pörgés-forgás” miatt először érezhetjük, hogy nyugtalanabb az alvás.

  
  

• 7–9 hónapos kor: Ez az egyik legintenzívebb időszak. Megjelenik a kúszás, majd a szabályos, négykézláb történő mászás. Ezzel párhuzamosan a baba megtanul önállóan, stabilan felülni. Ilyenkor látjuk a legtöbb „alvajáró” mászást a kiságyban.

  
  

• 10–12 hónapos kor: A kicsi elkezdi felhúzni magát a bútorok (vagy a kiságy rácsa) mellett, és megteszi az első oldalazó lépéseket a kapaszkodók mentén.

  
  

• 12–15 hónapos kor: Megérkeznek az önálló lépések. Ez a hatalmas szabadságélmény gyakran egy újabb intenzív álmodási és feldolgozási szakasszal jár együtt.

Fontos: A fenti időpontok és szakaszok csupán irányadó, átlagos értékek. Minden gyermek egyedi ütemben fejlődik, és előfordulhatnak kisebb eltérések. Ugyanakkor szülőként te látod legjobban a gyermekedet: ha úgy érzed, hogy a baba látványosan elakadt egy szinten, jelentős lemaradást tapasztalsz a korához képest, vagy aszimmetriát veszel észre a mozgásában, mindenképpen konzultálj a védőnővel vagy a gyermekorvossal. Ők segítenek megállapítani, hogy szükség van-e szakirányú (például gyógytornász általi) támogatásra, vagy csupán a baba egyéni tempójáról van szó.

A fejlődés jön, és ez így van jól

Fontos leszögezni: a mozgásfejlődés elkerülhetetlen és megállíthatatlan. Nem tudjuk (és nem is akarjuk) visszatartani a kicsit. Ez a folyamat hullámokban érkezik, és bár néha úgy érezhetjük, hogy a mozgásfejlődés miatt a baba nyűgös vagy alvásregresszió van, valójában éppen akkor végzi a legkeményebb munkát. A kulcs az elfogadás és a proaktív támogatás. Nem a fejlődést kell megállítani, de nem is kell beletörődni, hogy addig nincs alvás, amíg tart a mozgásfejlődés, hanem azokat a feltételeket kell megteremteni, amelyek között a baba a mozgás ellenére is képes maradni a nyugodt keretek között.

Hogyan tartsuk meg az éjszakai egyensúlyt?

Nézzük meg azt a négy tartóoszlopot, amely segít átvészelni a mozgásfejlődés hullámait anélkül, hogy az éjszakák mindennapos kihívássá válnának.

1. A napközben sok szabad mozgás

A babák azért gyakorolnak éjszaka, mert nappal nem jutottak el a „telítettségi pontig”. Ha a baba a nap nagy részét pihenőszékben, hordozóban vagy babakocsiban tölti, a mozgásigénye felhalmozódik. A megoldás: Biztosítsunk minél több földön, szabad mozgással töltött időt. Hagyd, hogy a baba szabadon fedezze fel a határait egy biztonságos játszószőnyegen. Minél többet gyakorolhat nappal, minél többször fordulhat át oda-vissza, vagy tehet meg centiket kúszva, annál kevésbé lesz sürgető az idegrendszere számára, hogy éjjel, az alvás rovására pótolja ezt.

2. A tudatos gyakorlás

Segítsünk neki! Ha látjuk, hogy a forgás már majdnem megy, de még elakad egy kar, vagy ha már mászópozícióban van, de nem tud elindulni, töltsünk időt a közös gyakorlással. Játékos formában motiváljuk, mutassuk meg neki a mozdulatot. Ha nappal magabiztosságot szerez az új mozgásformában, az éjszakai véletlen mozdulatok kevésbé fogják váratlanul érni.

3. A biztos alapok: napirend és környezet

A mozgásfejlődés idején az idegrendszer egyébként is terhelt, ezért ilyenkor minden egyéb bizonytalanságot ki kell zárnunk.

• Kiszámítható napirend: Ha a baba tudja, mi után mi következik, és az ébrenléti idejei az életkorának megfelelően vannak beállítva, akkor nem fog túlfáradni. A túlfáradt baba idegrendszere sokkal érzékenyebb, így a mozgás miatti felriadásokból sokkal nehezebben nyugszik meg.

  
  

• Alvási környezet: Győződjünk meg róla, hogy a kiságy biztonságos a mozgékony baba számára is. Ne legyenek felesleges tárgyak, párnák, amikbe belegabalyodhat forgás közben. A sötét és a megfelelő hőmérséklet segít abban, hogy a mikro-ébredések ne váljanak teljes ébrenlétté.

  
  

4. Az esti rutin és az önálló elalvás

Ez a legfontosabb pont. Ha egy baba tudja, hogyan aludjon el önállóan, akkor egy mozgásfejlődés miatti felriadás után is sokkal nagyobb eséllyel tud egyedül visszaaludni. Gondoljunk bele: ha a baba álmában átfordul a hasára, és felébred, de korábban csak ringatva vagy cicin tudott elaludni, akkor most is ezt a segítséget fogja követelni – akkor is, ha fizikailag egyébként képes lenne visszaaludni a hasán. Az önálló elalvás ad egy olyan magabiztosságot a babának, hogy ha éjszaka kalandba keveredik a kiságyban (pl. felül vagy keresztbe fordul), egy rövid igazítás után képes legyen újra álomba szenderülni, anélkül, hogy teljesen kiverné az álom a szeméből.

Amikor éjszaka is megy a mozgás

Gyakori jelenség, hogy a baba felül vagy feláll a kiságyban éjszaka, majd ott sír, mert nem tud visszakerülni fekvő helyzetbe. Ilyenkor fontos a türelem. Menj be hozzá, nyugtasd meg, fektesd vissza. Tanítsd meg neki napközben, hogyan kell leülni vagy lefeküdni a kapaszkodásból! Ez a tudás lesz az éjszakai nyugalom alapja.

Összegzés

A mozgásfejlődés egy csodálatos utazás, nem pedig egy kötelező nehézség az alvásra nézve. Bár hozhat döccenőket, ha a baba napközben eleget mozoghat, ha a napirendje stabil, és el tud aludni önállóan vagy minimális segítséggel, akkor ezek a mérföldkövek csak apró hullámok lesznek a nyugodt éjszakák tengerén.

Ne feledd: az alvás nem szerencse kérdése, hanem egy tanulható folyamat, amit a mozgásfejlődés csak színesít, de nem feltétlenül tesz tönkre. Legyen a célod a következetesség és a támogatás, és meglátod, a babád hálás lesz a pihentető éjszakákért – még akkor is, ha éppen a szoba átmászására készül!

Szeretnél még többet tudni arról, hogyan segítheted a babád alvását a különböző fejlődési szakaszokban? Iratkozz fel a hírlevelemre!

FELIRATKOZOM